A Profi
Ebben a cikkben a versenyt szeretném górcső alá venni, konkrétan a 2026.03.28-án rendezett Masters Súlyemelő Országos Bajnokságot, amelyet Tatabányán rendeztek meg. A budafoki csapatban 4 versenyzővel indultunk neki a megmérettetésnek, 2 edzővel, a szakosztályvezető-helyettessel és profi fotósunkkal együtt. Azt a részt szeretném most kiemelni, amikor is az edző, Molnár Gábor, és jómagam az M45, M50-es korosztály versenyének a melegítő helységében tartózkodtunk, és a verseny kezdetén a versenyzők bemutatására várakoztunk.
Emlékeim szerint az indulók létszáma ebben a kategóriában 20-21 fő volt, és a beszólítás előtt 10 perccel a többség már a melegítő helységben gimnasztikázott, amiből én sem voltam kivétel. Törzsdöntések, nyújtó gyakorlatok, karkörzés, szökdelés stb. Szépen a megszokott tempómban végeztem ezeket a gyakorlatokat, amikor is Gábor belépett és csak annyit mondott: remélem, nem kezdtél még el súlyzóval melegíteni. Az igazat megvallva, már el akartam, de hallgattam rá, mert úgy voltam vele, hogy azért jöttünk ide, hogy számomra ő irányítsa ezt a versenyt. Gábor profi súlyemelőként emelt a 90-es években. Az 1996-os atlanti olimpián válogatott súlyemelőként került a magyar csapatba. Én a MAFC-on emeltem abban az időben, de amatőrként. Létezett már egy kialakult rutinom, hogyan melegítsek be verseny előtt, de tegnap Gáborra hallgattam és az ő megközelítése merőben eltért az enyémtől. Mindig is annak a híve voltam, hogy ha valaki valamiben jobb nálam, akkor szeretnék tőle tanulni, hogy én is fejlődjek. Így volt ez matematikában, számítástechnikában, sportban és egyéb területeken. Szóval térjünk oda vissza, hogy nem kezdtem neki a melegítésnek és közben beszólítottak bennünket a bemutatásra. A versenyek minden emberre, embertípustól függően másképp hatnak. Van, aki remeg az idegességtől, lámpaláza van, nem szeret szerepelni, a dobogón 3 bíró előtt és a közönség előtt kell a gyakorlatokat bemutatni, ráadásul sokszor streamelik is az Interneten és online is sokan nézik. Az emberi vérmérséklet, maga a megszokott négy kategória, melankolikus, flegmatikus, szangvinikus, kolerikus, vagy más megközelítésben extrovertált, introvertált, a mentális stresszre másképp reagál, a verseny pedig egy erős stresszhelyzet. Az edző feladata nemcsak az, hogy a hét néhány napján felügyelje az edzéseket, hanem az is, hogy a versenyzőt felkészítse a versenyre, ott eredményt érjen el vele, és mentálisan is megtanítsa a versenyzőket a stresszhelyzet feldolgozására, persze ehhez ismernie kell a versenyzőt pszichés megközelítésből is. Egyelőre ott tartottunk, hogy felsorakoztunk, bemutattak bennünket és visszamentünk a melegítő helységbe. Gábornak felvázoltam a helyzetet, hogy egy ellenfelem lesz, Hoffmann Karcsi, akit jól ismerek, együtt járunk az edzői tanfolyamra, amúgy jó barátként tekintek rá. Azt is tudtam, hogy az elmúlt 3 hónapból másfél hónapot betegeskedtem, edzeni nem tudtam, ezért nem sok esélyem lesz. Gábor csak ennyit válaszolt: az ellenfeleket most félretesszük, ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk. Így egyfajta nyugalom jött rám, nem is foglalkoztam tovább ezzel a kérdéssel. Gábor figyelte a monitort, hogy mikor ki következik, de nehéz volt kiszámolni, mert a versenyzők állandóan váratlanul súlyt emeltettek. Azt kérte tőlem, hogy ne menjek sok fogásra, hogy ne fáradjak el, és már közeledtünk az első fogásomhoz, de még mindig csak jóval alatta melegítettem. 75 kg volt az első szakító fogásom és a melegítő helységben még mindig csak 50 kg-on voltam. Ha magamtól melegítettem volna, abban a pillanatban már 70 kg-on lettem volna. Gábor nyugalomra intett és közölte, hogy még két fogásom lesz itt, 60 és 70, utána már csak kint. Rá is mentem ezekre, mindkettőt helyből teljesítettem, ami azt jelenti, hogy nem kellett beülnöm, olyan magasra jöttek. Gábor kiadta a következő parancsot, hogy nem szakítunk helyből csak beülve, ezért 70 kg-al csináltam még egy fogást beülve. Gábor szólt, hogy te következel, majd a kijárathoz kisért, és erősen a csuklyás izmomba markolt, hogy gyerünk! Kimentem és szinte helyből repült felfelé a súly, magasan megfogtam, a gyakorlat jó. Magam is meglepődtem, hogy mi történik itt, ez a súly nem szokott ilyen magasra jönni és amúgy is sokáig beteg voltam. Következő fogás 80 kg. Gábor figyelmeztetett, hogy sok fogás lesz még addig, sétálgassak és ne menjek súlyra, néha-néha guggoljak le és ugorjak magasra a levegőbe. Utasításának eleget tettem, de azzal nem számoltam, hogy kb. 10 percet kellett várnom a következő fogásomra, ami nagyon sok, addig kihűl az izom. Bíztam benne, nem idegeskedtem. Mikor már közeledett a második fogásom, szólt Gábor, hogy menjek 50 kg-ra. Kiesett szemekkel néztem, hogy mi történik itt, hiszen kint 80 kg-ra fogok menni, és az 30 kg-al több. A fejemben az járt, hogy ez akkora különbség, hogy el sem tudom képzelni, hogy tudom majd a kinti súlyt felemelni. Aztán egyszer csak szólítottak. Kimentem és a 80 kg-ot simán kiszakítottam. Ekkor már elvesztettem a fonalat. Nem értettem logikusan, mi zajlik itt. Gábor intett, hogy az utolsó fogásom 85 kg lesz. 2022-es visszatérésem óta ezt a súlyt még nem teljesítettem versenyen. Gábor figyelmeztetett, hogy sokat kell várnom, legalább 10-12 percet, ami rengeteg. Kérése az volt, hogy ne menjek többet súlyra, csak kint. 3 percenként szökdeljek egyet. A fejemben az zakatolt, mi lesz ebből az egészből teljesen ki fogok hűlni, próbáltam mentálisan fókuszálni, hittem neki. Sétálgattam, közben sorban haladtak a versenyzők, egyszer csak Gábor jött, hogy én készülök fel, ami azt jelenti, a jelenlegi versenyző után én következek. A kijárathoz kísért és erőteljesen figyelmeztetett, hogy sikerülni fog. Kimentem a dobogóra, meghajoltam. Lehajoltam a rúdhoz, ráfeszültem, röviden végig gondoltam, hogy ez nekem sikerülni fog. Meghúztam a súlyzót, megdobtam csípővel és villám gyorsan aláugrottam. Éreztem, hogy a fejem fölött beakadt a helyére. Fel is álltam vele azonnal. Megvártam a le szót, a három bíró fehér lámpája kigyulladt. Ledobtam és felugrottam örömömbe, majd megfogtam Gábort és a levegőbe emeltem. Ez az egész melegítés szembe ment azzal, amit én valaha is csináltam és láthatóan működött. A lökés hasonlóan zajlott, ott 2 jó fogásom volt, és az utolsó rossz lett, de rendkívül elégedett voltam a verseny eredményével.
Miért osztottam meg ezt az élményt? Ahogy említettem, Gábor egykor profi versenyző volt, ebből élt, én amatőr. Tanultam tőle sokat, edzésmódszerben is. Természetesen különböző embereknek különböző módszer működhet. A többi edzőnk munkája is kiváló, Mizov Márton a másik edzőnk, ő is nagyon sikeres, neki most 2 tanítványa lett bajnok és vele is szeretnek a tanítványok edzeni. Pedagógia érzéke, emberszemlélete kiváló, tagjaink szívesen edzenek vele, és ez a fő egy szakosztályban.
A Profi, azaz Molnár Gábor, sok hasznára lehet más kezdő vagy nem kezdő egyesületnek is. Nálunk befejezte a tevékenységet, habár a CrossFiteseknél még tovább tevékenykedik. Ajánlom őt, aki ezen a területen tanulni, fejlődni szeretne.
Végezetül szeretném megköszönni Hoffmann Karcsi barátomnak, hogy verseny volt közöttünk, ez így van rendjén, így élvezetes. Most Karcsi nyert, ő lett a második, én a harmadik. Gratulálok neki!