A Gerecse
2018. szeptember 10 (ősz), 19 km, Szárliget – Somlyóvár – Koldusszállás
Erről a túráról kevesebb emlékem maradt, ebben az esetben 7 évvel ezelőttre kell visszaemlékeznem. Azt fel tudom idézni, hogy a Budapest – Győr vonalon mentem a vonattal Szárligetig. Az M1-es autópályánál kellett elhaladnom, majd Somlyóvár irányába tovább meneteltem. A túra meglehetősen egyszerűnek tűnt, semmi különös nem keltette fel az érdeklődésemet, talán egy-két rossz, elhagyatott ház az erdőben. Miután elértem a somlyóvári kulcsosházat és pecsételtem, tovább haladtam Koldusszállásra. Vicces volt, hogy én Koldusszállást egy falunak képzeltem el és azt is kerestem, de megdöbbentem, amikor az egy erdei pihenőhely volt csupán. Ott szálltam ki a túrából és legközelebb innen tudtam folytatni. Egyébként a Gerecsét korábban még hallomásból sem ismertem.
2020. június 01 (nyár), 20 km, Dorog – Tokodi pincék – Péliföldszentkereszt
Ez a túra a Covid bezárás időszakára esett. Talán nem is lehetett ekkor hivatalosan elhagyni a házat, de mi már nem bírtuk tovább és az egész család útnak indult Dorogra. Dorogon az erdő irányába ballagtunk, amikor is néztek bennünket autókból, hogy mit keresünk az utcán. Betértünk az erdőbe és örömmámorban fürödtünk, hogy újra a szabadban lehettünk. Rendkívül szép résznek bizonyult ez, mészkövek, egy kis emelkedő, szép kilátás. Tokodot elérve kellemes látványt nyújtottak a borpincék, ahol néhány percet el is időztünk. Aztán Mogyorósbánya és Péliföldszentkereszt felé tartottunk. Pilisszentkereszten már jártam, Péliföldszentkereszten is egy katolikus rendezvényen részt vettem, ahol volt egy kegyhely. Megérkezésünk után megnéztük a kálváriát és a templomot. Ez volt az a hely, ahol néhány éve meg voltunk hívva. Amúgy a város rendkívül tiszta és rendezett. Utunk végeztével, megnyugodva, kellemesen elfáradva hazafelé tartottunk.
2020. szeptember 19 (ősz), 11 km, Koldusszállás – Bányahegyi elágazás
Felkerestem az erdei tisztáson Koldusszállást és előre úgy terveztem, hogy aznap egy rövid túrán fogok részt venni. Egyedül jöttem. Az út sima volt, alig kellett valami erőfeszítést tennem. Tudtommal a Gerecsében korábban, évtizedekkel ezelőtt mészkőfejtés volt jellemző, azonban annak már nyomát sem láttam. Feljutottam a Bányahegyi elágazásig, amely közel esett Tardoshoz. Tudtam, hogy Tardosra fogok lesétálni és onnan buszozok haza. Tardos tetszett, egy kis hegyi falunak tűnt. Rendezett utcák, kedves emberek jellemezték.
2021. október 16 (ősz), 15 km, Bányahegyi elágazás – Péliföldszentkereszt
Ezen a szép őszi napon motorral érkeztem Tardosra, azonban elfelejtettem elvinni a sisakom lakatját, így a túrára magammal vittem a sisakot is. Tardosról felgyalogoltam a Bányahegyi elágazásra és elindultam Péliföldszentkereszt irányába. Az úton többen is nézték, hogy a sisak nálam van, de a motor sehol. Sajnos a Gerecse üdülőnél nem vettem észre a pecsétet és ez nem került bele a füzetembe. Kép készült róla, hogy ott vagyok, de majd lehet, hogy még visszamegyek csak ezért, hogy beüssem a pecsétet, szeretem, ha minden teljes. A Gerecse üdülő nagyon szép környezetben helyezkedett el, gondoltam is arra, hogy egyszer elmegyünk oda néhány napot eltölteni. Következett Pusztamarót, ahol egy érdekes régi temetőt véltem felfedezni, majd a végén elértem Péliföldszentkeresztet. A buszmegállóban várakozva néztem a szemben lévő jó állapotú nyugdíjas otthont és hogy milyen boldogok voltak ott az idős emberek. Innen még el kellett mennem a motoromért Tardosra és az nagyon körülményesnek bizonyult. Először Nyergesújfalun találtam magam, majd onnan egy másik busszal Tardoson. Már kissé sötétben indítottam be a motort, hogy az 1-es úton haladva elérjem Budapestet.