A Vértes
2018. október 6 (ősz), 14 km, Szárliget – Várgesztes
Így közel 7 év távlatából ez az út sem maradt meg emlékeimben élesen. Arra emlékszem, hogy itt volt kb. 400m emelkedő, és hasonló nagyságú lejtő. Várgesztes egy kulturált, szép, tiszta településnek mutatkozott, ahol a Gesztesi vár tekinthető meg. Útközben osztálykiránduláson lévő diákokkal találkoztam. Kellemes napsütés kísért végig és 4 óra alatt, könnyedén teljesítettem a távot. A Győr – Budapest vasútvonal kiváló összeköttetést biztosít.
2019. április 19 (tavasz), 18 km, Várgesztes – Gánt
Ott folytattam, ahol fél évvel korábban abbahagytam. Kőhányás és Mindszentpuszta felé tartottam, majd aznap Gánt volt a tervezett végállomás. Nagyon könnyű terep, viszonylag szint nélkül vagy minimális szinttel kellett megbirkóznom. A Gerecse és Vértes útjait azoknak is ajánlom, akik kezdő túrázók. 4 – 4,5 óra alatt simán teljesíthető. Érzékelhető, hogy a lakosság életszínvonala itt jelentősen magasabb a Cserhátban élőktől. Gánt annyira megtetszett, hogy néhány év múlva eljöttem motorral Gántra és Csákvárra motorozni. A táj meglehetősen rendezett.
2021. május 1 (tavasz), 19km, Gánt – Csókakő
Meleg májusi nap volt, 3 lányom kísért el ezen az úton. Székesfehérvárig vonattal mentünk, majd onnan Gántra busszal. Hasonló terep volt, mint ennek a szakasznak az első része, azaz Szárliget – Várgesztes, legalábbis a szintkülönbségeket nézve. A Vértes nagyon kellemes, kisebb erdők gazdagítják, dombos a táj. Hozzám közelebb állt, mint a Gerecse. Éppen az erdőben haladtunk, amikor megcsörrent a telefonom és egy kevésbé jó hírt kaptunk, miszerint nagybátyám a híres túravezető Pelyhe István, aki háromszor teljesítette az egész Kéktúrát, elhunyt. Hosszú életet élt meg, 89 éves volt, amelyet szerintem az állandó túrázásnak köszönhetett. Ezt a túrát neki szenteltük, az ő tiszteletére jártuk végig. Soha nem beszélt nekem arról a hatalmas teljesítményről, amit végbe vitt. Háromszor megjárni 1200 km-t a különböző szintekkel, hát le a kalappal. Csókakő egyébként impozáns kis település a várával, ahova fel is mentünk megnézni. A kilátás csodálatos és már terveztük, hogy hamarosan folytatjuk Bodajk irányába.
2022. december 28, 6km, Csókakő – Bodajk
Enyhe téli nap köszöntött ránk. Ideje volt a karácsonyi lakmározások utáni plusz kilókat lemozogni. Feleségemmel elautóztunk Csókakőig és megmutattam neki a várat, ő még sosem járt itt. Le volt nyűgözve, hogy milyen szép és mennyire rendezett a táj, még télen is. Elindultunk Bodajk irányába. Ilyenkor rövidek a napok, így vigyázni kell, hogy ne sötétedjen ránk. Útközben megálltunk egy nagy lovardánál, ahol is egy meglehetősen vad lovat láttam. Etelka óriási állatbarát és hívta a lovat. Mondtam neki, hogy egy ilyen vad ló valószínűleg nem fog odamenni hozzá. Aztán csak odament, biztos kiválóan kommunikál az állatokkal. Utunk során hidegben volt részünk, azonban kellemes napsütésben is. Rengeteg csipkebogyót és kökényt szedtünk, melyeknek egy részét otthon megettük, másik részéből teát csináltunk. A vadon termő növények nagyon finomak tudnak lenni. Aztán megpillantottuk Bodajk városát, amit már sötétedéskor értünk el. Bodajkban be kellett menni egy boltba ételt venni, mert a hidegben a kirándulástól nagyon megéheztünk. Emlékszem, hogy kb. 40 dkg párizsit rögtön meg is ettem, leöblítve fél liter kólával. Nagyon jól esett. Buszra ültünk és visszamentünk Bodajkra, de akkor már korom sötét volt. A busz a főúton tett le, ahonnét még volt kb. 4 km fel a várig, ahol az autónk parkolt. Útnak indultunk elemlámpával és mit ad Isten, egyszer csak egy fiatal lány megállt az autójával és felvett bennünket, felvitt az autónkig. Micsoda vendégszeretet. Szeretettel ajánlom mindenkinek ezt a szakaszt.
Innen folytatom majd a Bakonyba. .