A Börzsöny
- Július 5. (nyár), 18 km
A Börzsöny az Északi-középhegység legnyugatibb része, amely Pest vármegyében található, Budapesthez viszonylag közel fekszik, számomra ez azért is kedvező, mert én Budapesten élek. Az Országos Kéktúrát először a nyugati helységekkel kezdtem, így bejártam a Visegrádi-hegységet, a Pilist, a Budai-hegységet, mint egy tájegységet, majd a Gerecsét és a Vértest. Amint ezekkel készen voltam és Bodajkra megérkeztem, úgy döntöttem, hogy a továbbiakban a keleten elhelyezkedő, Budapesthez közel eső hegységeket fogom felkeresni, így esett a választásom a Börzsönyre. Emlékeim szerint gyerekkoromban az iskolával már jártunk Királyréten, de a Börzsöny magasabb pontjaira nem jutottunk fel. A 125 cm3-is motorommal nekiindultam otthonról és megérkeztem Nagymarosra. A Duna meg volt akkor áradva és rendkívül meleg volt, kb. 30 fok, ilyen melegben nyáron még soha nem túráztam, ezért nagy kíváncsisággal álltam a túra elébe. A motoromat leparkoltam a Dunaparton és megkerestem a kék jelzést, majd lassan emelkedni kezdett az út és az irányt a Julianus kilátó felé vettem. A turista útvonalat sok kidőlt fa akadályozta, ezért sokszor nehéz volt haladni, mert a fák alatt vagy felett át kellett bújnom vagy lépnem, vagy olyan is előfordult, hogy a kidőlt fát meg kellett kerülnöm. A meglehetősen meredek emelkedő igazán próbára tett, pedig én sportoló vagyok, igaz a súlyemelés a sportom, a kirándulás pedig egy aerob mozgás, így az aznapi 6 órás út a forró melegben rendkívül megviselt. Úgy döntöttem, hogy ezen a napon Kóspallagig fogok haladni, Kóspallagon buszra szállok és visszamegyek Nagymarosra a motoromhoz. A verejtéket fakasztó úton haladtam felfelé és az volt a szerencsém, hogy a fák nagymértékben árnyékoltak, így a tűző nap nem sütött rám, többször is meg kellett állnom és néhány percet pihennem kellett, hogy tovább bírjam a rendkívül emelkedős útvonalat. Egyszer csak megérkeztem a Julianus kilátóhoz, ahonnan fenomenális kilátás nyílt a Dunakanyarra. Megpillantottam a Szentendrei- sziget csücskét és eszembe jutott egy élményem 1989-ből, amikor is versenyszerűen kenuztam és azon a nyáron az Építők sportegyesület megszervezte a szokásos nyári vízi túrát, amelyen a Szentendrei-szigetet kerültük meg néhány nap alatt, a kis ágban eveztünk fel és a nagy ágban Vác irányába jöttünk le. Ez az emlék erőteljesen felidéződött bennem, amint a Julianus-kilátó magaslataiból tekintetemet a megáradt Dunára vetettem. 10-15 percet időztem itt, kissé kipihenve a jelentős emelkedő nehézségeit, innen tovább indultam és egy lankásabb területen találtam magam, ami Kóspallag irányába tartott, majd gondolataimban felidéztem a Duna másik oldalán lévő bejárt túraszakaszt és megállapítottam, hogy az Északi-középhegység túrái jóval nehezebbek, mint a túloldali túrák. Az erős napsugarak tovább tűztek és már azt kívántam, hogy hamarosan megérkezek Kóspallagra. 3-4 liter vizet útközben el is fogyasztottam, aztán egyszer csak kiértem az erdőből, az országúton találtam magam, amely felvezetett a célállomásra. Néhány ember állt a buszmegállóban, akikkel beszédbe elegyedtem, kedves, barátságos emberek voltak és elmondták, hogy Kismaroson át kell szállnom a vonatra, mert a busz nem közlekedik Nagymaros felé. Így is tettem és Kismarosig lementem a busszal, majd átszálltam a Szob irányába tartó vonatra és Nagymarosnál leszálltam. Ruhámat lecseréltem, felpattantam a motorra és elindultam hazafelé, azonban annyira éhes voltam, hogy útközben meg kellett állnom és egy McDonald’s-ban 2 Bigmac-et is megettem. Kóspallagtól folytattam a börzsönyi túrám következő szakaszát, amelyet már nem egyedül tettem meg, hanem 2 lányom Liliána és Bettina kísértek el erre az útra.
2024.október 23 (ősz), 27 km
Október 23. Magyarországon nemzeti ünnep. Ezen a napon terveztük be két lányommal a börzsöny felső szakaszának a meghódítását. Nem szoktam soha elmélkedni, hogy milyen magas egy csúcs, vagy hogy milyen nehéz egy túra, hanem egyértelmű számomra, hogy aminek neki indulok, azt teljesítenem kell. Sokszor útközben döbbenek rá, hogy valóban nehéz egy szakasz. Azonban, ahogy elmondtam, előre sosem szabad ezen gondolkodni, mert az gátolhatja az embert a haladásban. Gyönyörű idő ígérkezett. És az is volt, napsütés és kb. 20 fok meleg októberben. Tekinthetjük ezt egy tipikus túra időnek. Se nem hideg, se nem meleg, pont optimális. Felszálltunk a Nyugati pályaudvaron a Szob felé közlekedő vonatra, majd Kismaroson leszálltunk és kis várakozás után a teletömött kóspallagi busszal felmentünk a helyre, ahol a túrát korábban megszakítottam. Néhány hónap telt el azóta, hogy itt jártam, de az időjárás nagyon meg tudja határozni az ember kedvét és magát a túrát is. A korábbi 30 fokos meleg alkalmatlan volt egy ilyen magas hegy meghódítására és erőn felett teljesítettem. Azonban a 20 fok az tökéletes erre a célra. El is indultunk és a Kisinóci turistaház mellett elhaladva tovább vettük az irányt a Csóványos felé. Nagyon meredek úton kellett felfelé haladni, de a lányok mondhatom húztak fel a tempójukkal és nem sokszor volt kedvem megállni, azonban a nagyon meredek út erre többször rákényszerített. Azt gondolom, néhány pihenő nem árt meg az embernek, sőt fel is tud töltődni annyira, hogy a meredek út tetejére problémamentesen feljusson. Aznap rengeteg turistával találkoztunk a Börzsönyben. Gondolom az időjárás is hozzájárult ehhez, jó volt látni, hogy nagyon sok ember szereti a természetet és szívesen kirándul a környező hegyekben. Először a Nagy-Hideg-hegyet értük el, ahol is megpihentünk és megettük az uzsonnánkat. Amint a Nagy-Hideg-hegy felé közelítettünk, néhány terep biciklis haladt el mellettünk és céljuk a csúcs elérése volt. Gratuláltam nekik kitartásukhoz, akaraterejükhöz. Sajnos az épület felújítás miatt zárva volt, így az ottani büfét nem tudtuk igénybe venni. 20-30 perc pihenő után tovább indultunk a Csóványos felé, amit aztán nem sokkal azután el is értünk. A Csóványoson szintén rengeteg turista tartózkodott. Felmentünk a kilátó tetejére és körbe szemléltük a gyönyörű tájat, a csodálatos bükkösöket. Érdekes módon ugyanúgy, mint a Mátrában, állatokkal itt sem találkoztam. A két lányom előszeretettel készített videót a kilátóból. Én mondtam nekik, hogy ideje Nógrád irányába lefelé haladnunk. Úgy is tettünk, megindultunk Nógrád felé, de akkor még nem tudtuk, hogy mire ezt a túrát befejezzük, durván 27 km-t fogunk teljesíteni, viszont az volt a szerencse, hogy innen már főleg csak lefelé kellett baktatni. Ellenben a Mátraháza-Sírok szakasszal, ez a lejtő nem viselt meg annyira és nem okozott csípő fájdalmat, mert a lejtő szöge sokkal elviselhetőbb volt, mint a Mátrában. Mire Nógrádra értünk már kezdett sötétedni és nagyon örültünk mikor elértük a kis állomást. A BZ motorvonat 10 perc várakozás után meg is érkezett és lementünk vele Vácra. Vácon átszállítunk a Budapest irányába közlekedő vonatra, majd útközben is jót beszélgettünk egymással és megállapítottuk, hogy mennyire tartalmas nap volt és hogy egy kirándulás nagy mértékben hozzájárul a család összetartására, és rendkívül jó beszélgetési lehetőség is egyben. Nagyszerű volt teljesíteni a Börzsönyt és az összes pecsétet a füzetben látni. A Börzsöny jelentősen eltér a Mátrától növényzetben is, főleg bükkösök alkotják a magasabb szinteket, ugyanakkor a mezős részek lejjebb vannak, mint a Mátrában, itt jóval melegebb az idő. Az állatvilágról ahogy mondtam nem sokat tudok nyilatkozni, mert állatokkal itt sem találkoztam. Azonban feltételezem, hogy az itt élő állatok hasonlóak lehetnek. A Börzsöny jóval rövidebb, mint a Mátra. Az emelkedő nagyjából egységes és végig emelkedik és a másik oldalon a lejtő szintén egységes, majdnem végig lejt. A Mátrában nem ugyanez a helyzet. Ott nagyon sok a hullámvasút szerű hegyek láncolata. Kívánom mindenkinek, hogy élvezze a Budapest közelében lévő csodálatos Börzsöny adta lehetőségeket. Még annyit hozzátennék, hogy a Börzsönyben élők vagy az ott hobby telket birtokló emberek szintén magasabb színvonalon élnek, mint a Cserhátban, azaz Nógrád vármegyében élők. Mindenképpen ajánlom ezt a hegységet túrázóknak. Köszönöm.