A Mátra

A Kéktúra mátrai szakasza (kb. 70 km) 

 A Mátra egy olyan hegység számomra, ahol gyerekkoromban nem jártam. Az Északi- középhegység mindig is vonzott engem, elsősorban azért, mert magasabb, mint a Dunántúli-középhegység, közel van a szlovák határhoz és talán élővilágban is más, mint dunántúli párja. A Mátra Magyarország legmagasabb hegysége. A Mátra csúcsa a Kékestető1014 m magasan. Nézzük meg, hogy hogyan jártam be 2021-től 2025-ig a Mátra hegységet! Több szakaszban teljesítettem. Az első egy rövidebb szakasz volt, amelyet feleségemmel Etelkával és lányommal Bettinával teljesítettünk. 

2021. november 13 (ősz), 9km

Ősz vége felé jártunk már és ha jól emlékszem nagyon ködös idő volt aznap. Rendkívül erős volt Budapesten a köd és fáztunk a hidegtől. Mivel már megterveztük a túrát én nem szerettem volna lemondani és a lányom is úgy látta jónak, ha elmegyünk. Beültünk az autónkba és magunkkal vittük a kiskutyánkat, Tatut is. Budapesttől körülbelül 2 órányi autóút várt ránk és megérkeztünk Galya-tetőre. Az a szakasz 9 km hosszan nyúlt el Galya-tető és Mátraháza között. Miután leparkoltunk, felmentünk a Galya-kilátóba és rendkívüli látvány fogadott bennünket. A kilátó néhány évvel ezelőtt fel lett újítva és kerítéssel körbevett lépcsőn lehet felmenni a tetejére. Úgy tudom, a közepén egy alvásra alkalmas hely is található, talán nevezhetnénk ezt egy modern turistaháznak. A látvány, ahogy említettem lenyűgöző volt. Szinte az egész területet be lehetett látni. Más volt ez, mint az eddigi túrák. A növénytakaró, főleg fenyvesekből állt, amelyet mi nagyon kedvelünk. Néhány percet a Galya-kilátó tetején időztünk és elmerengtünk a táj szépségében. Miután kigyönyörködtük magunkat a fenséges növényvilágban, a hatalmas hegyekben és a szép hegyvidéki házakban, elindultunk Mátraháza felé. Ilyenkor ősz vége felé már nem érdemes hosszú túrákat tervezni, mert korán sötétedik. Azért is választottunk egy rövidebb túraszakaszt, mert tudtuk hogyha hosszabb lenne, biztos, hogy már sötétben végeznénk. Ahogy bementünk az erdő sűrűjébe, óriási fenyőfák fogadtak bennünket. Megjegyzem, hogy ez egyedi látvány, mert a többi hegységben, amit eddig bejártam köztük a Börzsönyt is, nem láttam ilyen fenyveseket. Egyenesen lenyűgöző élmény volt. Érdekes módon állatokat nem nagyon láttunk, talán 1-2 mókust, illetve nagyon sok kutyát, amelyeket gazdáik sétáltattak. Útközben sokat beszélgettünk egymással. Egy ilyen túra kiváló alkalom arra is, hogy a család többi tagjával különböző dolgokat megbeszéljünk, illetve átbeszéljünk. A köd fel szállt, a levegő kicsit csípős maradt, de nagyszerű volt beszívni a rendkívül tiszta hegyi levegőt. A kiskutyánk szorgalmasan jött mellettünk, sokszor még előre is futott, így vissza kellett őt hívni. Az út lejtett, de a lejtési szög nem volt veszélyes, így könnyen tudtunk lefelé gyalogolni. Ez a szakasz azt mondanám, hogy a könnyebb szakaszok közé tartozik, valamint a fenyőfák miatt a mátrai szakaszok közül az egyik legszebb. Az útvonalat könnyedén teljesítettük 3 óra alatt úgy, hogy közben még meg-megálltunk. Rendkívül sok képet készítettünk és gyönyörködtünk a tájban. Kezdett lassan szürkülni és mondtam a családtagjaimnak, hogy egy kicsit lépjünk ki, hogy ne sötétben érjünk Mátraházára. Hamarosan meg is érkeztünk a buszállomáshoz, amikor is besötétedett. Kisebb bódék találhatók ott. amelyekben élelmiszert árulnak leginkább. Meglepetésünkre a bódék közül talán csak kettő volt nyitva. A lányok kiválasztották a nekik szimpatikus étkező helyet, ahol is rendeltünk magunknak bablevest és egy óriási rántott hús szeletet. Nem ültünk be a kis vendéglőbe, hanem előtte a padokon foglaltunk helyet. A lámpák megvilágították a tájat. Farkas étvágyunk volt, így mindent jóízűen megettünk a friss, hideg levegőn. A mai napig emlékezetes ez a szép nap pedig már lassan 4 év telt el azóta. Vacsoránk befejeztével beültünk az autónkba és visszaindultunk Budapestre. Mindenki nagyszerű élményekkel tért haza. Nagyon nagy szeretettel gondolunk erre a napra. 

2023.02.18 (tél), 5 km 

Február 16-tól 18-ig családommal egy sí és snowboard úton vettünk részt a Mátrában Mátraszentistvánon. Soha nem vittem a gyerekeket téli pihenésre. Se síelni, se snowboardozni. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy egy kicsit kipróbáljuk a téli kalandokat, a téli sportokat. Megkérdeztem tőlük, hogy síelni szeretnének vagy snowboardozni? Egyhangúlag azt a választ kaptam, hogy snowboardozni. Befizettem őket egy napra a mátraszentistváni sítelepen snowboard oktatásra. Mindannyian nagyon élvezték ezt a napot. Két éjszakát töltöttünk egy mátraszentimrei panzióban. Az utolsó nap amikor indultunk haza, mondtam nekik, hogy délelőtt még tennénk egy túrát Galyatető és Mátraszentistván között. Ez egy 5 kilométeres rövid túra volt, amelyet. durván 2:00 alatt lehetett teljesíteni. Említeném, hogy az egész család velem volt, tehát a feleségem is és a 4 gyerekünk. Aznap rendkívül ködös volt az idő, viszonylag enyhe, de nagyon csapadékos. Erősen esett a havas eső, amely később aztán hóra váltott át. Az állaga még mindig a vízhez volt közelebb. Ennek ellenére elindultunk a túrán. Baktattunk a galyatetői kilátóhoz a buszmegállóból, fel is mentünk a tetejére, ezennel én már másodszor voltam ott. Ezt követően az utunkat Mátraszentistván felé vettük. Az autóval korábban leparkoltunk Mátraszentistvánon, és egy busz vitt bennünket fel Galyatetőre. A panziót már elhagytuk, így minden ruhánk és egyéb cuccaink az autóban maradtak. Később jobban kezdett esni a havas eső, így ballagtunk az erdőben. Nem számítottunk erre az erős esőre, hóra, ezért vízálló ruháink akkor nem voltak, a kocsiban maradtak. Meglepetésemre senki sem panaszkodott, hanem jöttek szépen velem az erős havas esőben úgy, hogy a ruhánk, kabátunk, sapkánk szinte mindenünk átázott. Ahogy egyre lejjebb jutottunk, bokáig érő hóban és vízben gázoltunk tovább. Cipőink teljesen átáztak. A bakancsok is megszívták magukat vízzel. Tudtuk, hogy mennünk kell tovább, nézelődni nem sok kedvünk volt az időjárás miatt. De én azt mondom, hogy ebben az időben is rendkívül szép volt az erdő, úgy, hogy a fák már elvesztették a leveleiket és tél uralta a tájat. A téli Mátra is különleges. Fantasztikus élményt tud nyújtani még rossz időben is. Sietve szedtük a lábainkat, mígnem közeledtünk Mátraszentistván felé. Mire az autót elértük már mindenünk vizes volt, folyt belőlünk a víz. Szerencsére nem volt annyira hideg, így nem fáztunk meg. Ruháinkat ledobtuk, az autóban lévő száraz ruhák közül választottunk és beugrottunk az autóba. Beindítottam a motort és elindultunk Pásztó felé lefelé. Az arra vezető út páratlan élményt nyújtott számunkra. A hatalmas fák kopaszon is tekintélyt parancsolóak. A gyerekek a mai napig is emlegetik ezt a túrát. Azt mondják ezt soha nem lehet elfelejteni. Minden rosszban van valami jó is. 

2024. június 15 (nyár), 11,6 km

Ez a szakasz Mátraszentistván és Mátraverebély között halad a nyugati Mátrában, amely 11,6 kilométer. Durván 4 óra alatt lehet teljesíteni. Immáron ez a 3. évszak, hogy a Mátrában járok. Most nyár van. Ahogy nyáron megláttam a mátraszentistváni síparkot, nagyon furcsa volt, mert utoljára télen jártam itt, ahol rengeteg ember volt. Most csendes volt és zöld minden. Megkezdtem utamat Mátraverebély felé. Ahogy haladtam fölfelé sok képet készítettem. Az emelkedő nem volt számomra megeröltető, most egyedül jártam be az útvonalat. A Mátra nyáron is rendkívül élvezhető. Nincs olyan meleg, mint Budapesten. Az időjárás teljesen elviselhető, 8-10 fokkal van hűvösebb, mint Budapesten. A levegő nagyon tiszta. Az ott élő emberek rendkívül barátságosak. A Mátrában található kis faházak, nyaralók, és egyéb házak rendezettek, tiszták, és az itt élők véleményem szerint magasabb színvonalon élnek lényegesen, mint a Cserhátban lakók. Nagyon vártam, hogy elérjem az Ágasvári turistaházat. Szerettem volna látni egy igazi, ősi turistaházat. Rockenbauer Pál 1979-es filmje is bemutatta az ott lévő turistaházat, amely jellegében és stílusában még a mai napig is hasonlított az eredeti turistaházhoz, igaz most már felújított állapotban. A turistaház nyitva is volt, büfét üzemeltetnek benne, ahova be lehetett térni, és meg lehetett ebédelni. Ahogy a turistaház felé haladtam viszonylag magasról jöttem és az út keskenyen kanyargott a magas hegyen, ha a szélére néztem, akkor erős lejtő kísérte az utat balról. Pont arra gondoltam, hogyha véletlen valaki a keskeny útról letér vagy netán leesik, akkor elég sokat guru, mert nagyon meredek volt az oldal. Ebbe az irányba már nem voltak jellemzőek a fenyvesek, inkább bükk fákat, vagy tölgyeseket láttam. Furcsa módon, ezen a napon nem jöttek velem szembe turisták. Csak az Ágasvári turistaháznál találkoztam 8-10 turistával. Ott nem sokat időztem, hanem tovább vettem a lépteimet Mátraverebély irányába. Lefelé haladva mondhatnám egy kicsit félelem öntött el, mert furcsa állati lábnyomokat láttam a turistaúton, de nem tudtam beazonosítani, hogy pontosan milyen állatoknak a lábnyomai voltak ezek és kezdtem aggódni. Az állatok között akár a medve is megtalálható. Akkor még nem volt nálam medve spray, de gondolni kellett arra, hogy a későbbiek folyamán, ha ilyen erdőben járok, hogyan védjem meg magam. Azóta beszereztem, de nem szeretném használni, csak életveszély esetén. Az erősen ereszkedő szakaszról leértem és beértem Mátraverebélyre. Mátraverebélyről vonattal is le lehet menni Hatvanba, majd tovább Budapestre, de busz is közlekedik abba az irányába. Ezen a napon én a busz mellett döntöttem és felszálltam a Salgótarján felől induló budapesti buszra, amely a Stadionoknál tett le. Visszagondolva Mátraverebélyre egy rendkívül szegényes falu vagy kisváros jut eszembe, ahol a házak többsége rossz állapotú volt és sok ember rossz életkörülmények között élt. Ezt a kertekből és a házak állapotából állapítottam meg. Mindenesetre a túra szép volt, erősen ereszkedő útvonal jellemezte, ahol figyelni kellett az útszéli lejtő miatt, hogy még véletlenül se lépjek le az útról. Akik ezt bejárják azt javaslom, hogy figyeljenek nagyon és vigyenek magukkal kellő mennyiségű folyadékot, hogy nyáron a folyadék vesztést kellő időben tudják pótolni. 

2024. október 12 (ősz), 20 km

Ezennel a Sirok-Szarvaskő szakaszt teljesítettem. Ugyanúgy, mint a Mátraszentistván- Mátraverebély szakaszon, ezt is egyedül jártam be. Újra ősz van és színpompás az erdő, az egész Mátra. Autóval mentem Sirokra, amely a lakhelyemtől körülbelül százhúsz kilométer távolságra van. Az autót leparkoltam Sirokon azonban nem tudtam, hogy a város másik oldaláról kéne kezdeni a túrát, így mire átsétáltam a siroki vár felé vezető úton a város másik oldalához, addigra már jó 2-3 km-t megtettem. Megindultam felfelé. a siroki vár irányába, amely mellett elhaladtam és óriási meglepetésben volt részem, mert hatalmas sártenger fogadott a következő 9-10 km-en keresztül egészen Rozsnak pusztáig. Ilyenben még soha életemben nem volt részem. Bokáig ért a sár, csúszott az út és nem tudtam mibe megkapaszkodni. Úgy látszik mindig van mit tanulnom és eddig nem tulajdonítottam jelentőséget a turistabotnak, itt azonban beláttam, hogy egy ilyen időben a botra mindenképpen szükség van. Ezért az erdő szélén találtam egy viszonylag nagy méretű, keskeny botot, amelyet fel is kaptam és ennek segítségével jutottam el Rozsnak pusztáig. Hozzátenném, hogy egy ilyen úton a 9-10 km az tűnhet akár 20-30 km-nek is, mert csak olyan lassan tudok haladni és bokáig elmerülök a sárban. Amikor az út egy kicsit lejtett, akkor nem volt megállás. Ha a botot nem szúrom a földbe, akkor egész az aljáig csúsztam volna a hátsó felemen. Arról nem is szólnék, hogy egy helyen a jelzés nem volt tökéletes és egy kis, nem tervezett kitérőt tettem, ahol is egy helyi favágó világosított fel, hogy a Kéktúraútvonal a másik lesz. Így egy jó 3-4 km kitérő után vissza kellett mennem a Kéktúra útvonalra. Rozsnak pusztát elérve muszáj volt megállnom és megenni az uzsonnámat. Innen tovább indultam Szarvaskő irányába és az volt a szerencse, hogy a sár megszűnt. Az út enyhén emelkedett és csodálatos látványban volt részem, ahogy közeledtem Szarvaskő felé. Végtelen mezőket láttam, ahol szarvasmarhák legeltek. Ez a nap egybeesett a Kéktúra napjával, ezért a magas legelőkön iskolai osztályok kirándultak, ahol Kéktúra vezetők tartottak nekik előadást. Csendesen elhaladtam mellettük és elmerültem a gyönyörű táj szemlélésében. Kicsit más volt ez, mint az eddigi mátrai szakaszok. Említettem korábban a nagy fenyveseket, illetve Mátraverebély felé a bükkösöket, tölgyeseket, itt azonban hatalmas legelőkben volt részem és kicsit az az érzésem volt, hogy ez a terület már nem is a Mátrához, hanem inkább a Bükkhöz tartozik. Fáradtan leértem Szarvaskőre, majd egy kútnál megálltam és megpróbáltam lemosni mindkét cipőmet. Akkor megfogadtam, hogy ezentúl mindig hozok magammal váltócipőt és váltóruhát, illetve a túrabot is szükségeltetik. Felszálltam a Szarvaskőn megálló buszra, amely Eger felé tartott. A buszpályaudvaron nehezen megtaláltam azt a buszt, amely visszavitt engem Sirokra, ahol is az autóm állt, majd beszálltam és haza hajtottam Budapestre. Nagyszerű nap volt ez. Mindenkinek szeretettel ajánlom ezt a szakaszt. Nagyon tetszett nekem. 

2025. április 19, Húsvét szombat (tavasz), 26 km

Erre a túrára Bettina lányom kísért el. Tudni kell, hogy a 26 km hosszú Mátraháza-Sirok vonal egyben a legnehezebbek közé tartozik, nemcsak a Mátrában, hanem az egész Kéktúrán. Az új kijelölt szakaszon haladtunk, amely már nem a sípályán vezetett felfelé. A Kékestetőre Mátraháza buszállomásról a kék jelzés irányába vettük az utunkat és gyönyörű, szép sűrű bükkösön haladtunk át, végül a Jávor forrás bukkant fel. Tudomásom szerint a Mátra nem bővelkedik túl sok forrásban, különösen ezen a turista útvonalon, így felkészültünk és sok vizet vittünk magunkkal, ezért a Jávor forrásnál már nem merítettük meg kulacsainkat. A 3,8 kilométeres út a Kékestetőn ér csúcspontjára. Ott röviden időztünk a piros fehér zöldre festett kőnél, 1-2 fotót csináltunk és gyönyörködtünk a tájban, végül úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a Kékestetőn található TV toronyba és onnan fogjuk megszemlélni a csodálatos tájat. Így is tettünk. Kétszer ezerkétszáz forint befizetése után a 3. emeleten szálltunk ki a liftből, ahol is kiléphetünk és körbe járhatjuk a kilátót, majd fotókat, videókat készítettünk. A kilátás nagyszerű volt Gyöngyösre, Parádfürdőre, Recskre és egyéb más településekre. Ez nem mindennapos látvány, ahhoz fel kell menni az 1014 m magas kékestetői csúcsra, plusz a 40 m magas toronyba. Miután videóinkat elkészítettük, ettünk egy kicsit és tovább vettük az irányt a Hármashatár erdészház felé. Elsősorban lefelé kell haladni, azonban a lefelé haladás megviseli az ember térdeit, illetve csípőjét, különösen akkor, ha az út rendkívül meredek. Ez az út keskeny hegygerinceken halad keresztül. Gyönyörű kilátás nyílt elénk jobbról és balról is. A Mátra oldalában lévő településeket tisztán lehetett látni. Érdekes módon, Húsvét szombatján meglehetősen sok turista látogatott ki ide így sok emberrel találkoztunk útközben. Viszonylag hamar elértünk a Hármashatári erdészházig, ahol is begyűjtöttük a 3. pecsétet. Majd innen kezdődött meg a hullámvasutazás, ahol is körülbelül 5 fel-le hullámzás nehezíti ezt a szakaszt és bárhova is jutunk el, az Oroszlánvárba, Szederjes tetőre vagy Gazos kőre meglehetősen nehéz feladatunk van, mert meredek hegyeken kell fölfelé haladni és nagyon meredek utakon kell lefelé jönni. Ez rendkívüli módon megviseli az ember lábait és csípőjét. Kitérési lehetőség ezen a szakaszon nem nagyon van. Tehát aki ezt a túrát bevállalja, annak végig kell menni rajta vagy esetleg Oroszlánvárnál lefordulhat Recsk felé, azonban az út arrafelé is 2 óra, így mire végez a túrával körülbelül 5 km-el megy kevesebbet, mintha Sirokra indulna az Oroszlánvártól, így a kiugrási kísérlet csak abban az esetben állja meg a helyét, ha valaki megsérült, vagy lekési az utolsó buszt, amely 17:40-kor indul Sirokról és Budapest irányába tart. Ez a szakasz durván 8-9 órát vesz igénybe, a régi füzetbe rosszul írták be, ott csak 21 km írtak 6 és fél órára saccolva, azonban ez 26 km és a táj jellegzetessége miatt, illetve a nehézkes felfelé és lefelé menetekben a turisták lelassulnak, így az idő nem helytálló. Az új füzet már bizonyára jó adatokat tartalmaz. Minimum 8-9 órára kell készülni. A lányom és én élveztük ezt a szakaszt. A legnagyobb kihívás volt eddig számunkra, de pozitívan állunk hozzá a következő nehéz szakaszhoz, amely a Bükkben folytatódik. Összefoglalásképpen még annyit mondanék, hogy nagyon megérte ezt a mátrai szakaszt végigcsinálni és másokat is bátorítok rá kortól függetlenül, hogy vállalják be a Mátrát. Sok nyugdíjas turistát is láttunk, akik 60-70 évesek vagy akár még több is, és ők is végigjárták ezt az utat. Ha ők tudják, akkor a fiatalok is képesek rá, azonban hozzátenném, hogy ez mivel a legnehezebb szakaszok között szerepel és edzettségét igényel, ne ezzel kezdjük, hanem rövidebb szakaszokkal és ha ide érkezünk, már edzettek legyünk, hogy képesek legyünk teljesíteni. 

Köszönöm, hogy végig olvastátok az élménybeszámolómat és ha bármiben tudok segíteni, csak nyugodtan írjatok. Sziasztok.